2016. január 31., vasárnap

7. fejezet: Fogadás

     Unottan pillantottam az előttem ülő fiúra, és magamban imádkoztam, hogy ne találjon ki semmi hülyeséget. A baromság tetőfoka lenne, ha a lehető leghülyébb ötlettel állna elő, cserébe, hogy elárulhassa Louis  egyik régi bakiját.
     - Rendben, Jen - húzta pimasz mosolyra ajkait, és megtámaszkodott kezein. - Az ajánlatom a következő - kezdte. - Elárulom neked azt az eseményt, cserébe csak annyit kérek, hogy feküdj le velem. Legyél a szexpartnerem.
     Szemeim hatalmasra tágultam, állam a padlót súrolta, és kicsi kellett, hogy a szemöldököm ne ugorjon fel teljesen a plafonig. Az biztos, hogy nem szokása köntörfalazni, de mégis mit képzel? Nem egy utcáról szalasztott kurva vagyok, aki csak úgy lefekszik az első hímneművel, csak mert megkéri rá. Álmodozzon csak, ha azt hiszi első szóra ugrok.
     - Ugye csak szívatsz, Harry? Ezt még te sem gondolod komolyan - hitetlenkedtem.
     - De sajnos nagyon is komolyan gondolom, cicám.
     - Szex hiányos vagy, ember? - háborodtam fel.
     - Bocs, nem tehetek róla! Egy hónapja nem voltam együtt senkivel! - tárta szét karjait. - Hiányzik a testi kapcsolat! - fakadt ki, majd halkabban hozzátette. - Vannak szükségleteim.
     - Jaj, de tudlak sajnálni... - gúnyolódtam.
     - Ne csináld már! Tudom, hogy te is akarod...
     - Nem tudsz te semmit! Nem használhatsz játékszerként, szóval ezt most verd ki a fejedből... - néztem rá szikrákat szóró szemekkel. - De gyorsan! - emeltem meg hangom. - És találj ki valami mást, mert ebbe nem vagyok hajlandó belemenni! - fordítottam el fejemet, és keresztbe fontam karomat mellkasom előtt. Ilyenkor az ember mindig azt szeretné hinni, hogy sikerül a másikat meggyőzni, és leszáll a témáról. De Harry még így sem akart leállni, úgyhogy valószínűleg nem vette komolyan a fenyegető arckifejezésem, amivel az előbbi másodpercekben illettem.
     - De kérlek, Jen! - esdekelt. - Nem használlak játékszerként...
     - De igen, mert én nem akarom, te meg csak sajátos kielégülésre kihasználnál, ha beleegyeznék! Még, ha néha ittas állapotban esetleg, de még élvezném is... Úgyhogy köszönöm nem kérek belőled!
     - Akkor soha nem fogod megtudni, mi történt azon a bizonyos bulin Louissal - vigyorgott rám dacosan, és karjait felemelve tarkójánál összekulcsolta azokat. Szemeim elkerekedtek. Hogy meri?
     - Na nem, el fogod mondani! - szóltam rá mérgesen. - El fogod mondani! Úgyhogy most azonnal kitalálsz valami mást!
     - Jen - dalolta nevemet. - Egyezség. Vagy belemész, vagy nem.
     - Nem megyek bele!
     - Akkor nem mondom el - vonta meg vállát. - Nekem úgy is mindegy. Nem oszt nem szoroz, ha egyel több embernek mondom el.
     Fogaimat csikorgattam, és megpróbáltam kiötleni valami tervet, ami még talán neki is megfelelne, csak hogy ez kicsit nehéz falat volt, hiszen alig ismertem.
     - Jó, akkor kitalálok valamit majd én - mondtam durcásan, majd hajamba túrtam. A hajam zilált volt, és mikor kihúztam ujjaimat tincseim közül, eszembe jutott egy szuper ötlet, amibe szerintem ő is bele menne. És szerencsémre nincs köze semmilyen testi kapcsolathoz.
     - Mi lenne, ha fogadnánk? - kérdeztem, mire fél szemöldökét felemelve figyelt. Várta, hogy folytassam. - Legyen az, hogy ki milyen hamar szerez barátot, vagy a te esetedben barátnőt - vetettem fel az ötletet, majd folytattam volna, de közbeszólt.
    - Lehet azután, hogy megvolt egy kis ágytorna? - kérdezte vigyorogva, mire hitetlen fejet vágva rávágtam, hogy:
    - Nem! - néztem rá. - Vannak szabályok, te ütődött! És az, hogy mielőtt megismernéd, és összeszeded egy bárban, majd lefekszel vele, ezt pont, hogy a szabályzat tiltja!
    - Milyen szabályzat? - kérdezte tettetett kíváncsisággal, majd forgolódni kezdett. Mi a baja? Feltűnési viszketegsége van?
    - A szabályzat a fejemben van, te idióta - fogtam a fejemet, mert tisztán látszott rajta, hogy élvezi, mennyire kikészít. - Én találom ki, de ha nyugodtabb vagy tőle, akkor majd leírom neked, oké? - kérdeztem gúnyos hangon, mire elvigyorodott, és bólintott.
    - Vannak még szabályok? - érdeklődött.
    - Persze - vágtam rá, bár még gyorsan ki kellett találnom párat. - Öhm, például, hogy... be kell mutatni a többieknek - kontráztam, és még magam is éreztem, hogy ez gyenge volt. Harry meredt rám pár másodpercig, aztán elnevette magát.
    - Hú, hát ez alap, Jen. Ez egy kicsit gyenge volt - oltott le, de nem foglalkozva vele, én már mondtam is a következő szabályt, csak, hogy lefagyhasson az a megnyerő gödröcskés mosoly az arcáról. Ami megjegyezném, hogy elég édesen áll neki.
    - A következő pont pedig az, hogy nem feküdhetsz le vele, amíg tényleg össze nem jöttök - pislogtam rá győztesen, amint megláttam a lehervadó mosolyt az arcáról. Majd még gyorsan hozzátettem. - És bárokba sem járhatsz, mert neked ott lesz ő - magyaráztam. Kezemet  ábrándozósan nyújtottam ki, majd mintha a lányt látnám, lassan végighúztam a levegőben, miközben szememmel követtem annak mozgását.
    - Te szívatsz basszus! - háborodott fel. Ördögi mosolyra húztam számat, és fél szemöldökömet felhúztam.
    - Én? - kérdeztem tettetett felháborodással, elnyújtva az "é" betűt.
    - Igen, Te!
    - Miért tennék ilyet? Nem is értem... - halkult el a hangom, miközben a belsőm már szétröhögte még az agyát is.
    - Hát, jó kérdés. Ezt inkább magadtól kérdezd.
    - De csak azért, mert kiröhögtél a gyenge szabályom miatt - érveltem. - És mivel neked, ahogy nézem nagy büntetés az, ha senkivel sem feküdhetsz le, igazán jó ötletnek tűnt.
    - És mi lesz veled?
    - Mi lenne?
    - Te ki fogod bírni?
    - Miért ne bírnám?
    - Gondolom a lányoknak is vannak szükségleteik... - magyarázta, miközben a kezével hadonászott felém. - Várjunk, te voltál már együtt bárkivel is?
    Szemem elkerekedett a tapintatlanságán. Hiszen alig ismerjük a másikat, szinte még idegen vagyunk egymásnak, de már ilyen témánál tartunk. De jobban belegondolva, én is meggondolatlan voltam, hogy ki akartam követelni Harryből a Louissal történteket. Mindketten taplók vagyunk, ez most már tény és való.
     - Mi közöd van neked hozzá? - kérdeztem felháborodottan.
     - Csak kíváncsi voltam, nyugalom, Jen - emelte fel karjait védekezésképp. Aztán egy kicsit visszakanyarodott az eredeti témához. - És a szabályok mellett, meg gondolom, ha én veszítek el kell mondanom. És, ha meg te vesztesz, akkor...
     - Nem muszáj elmondanod - fejeztem be helyette. - Igen. Lényegében ennyi.
    Elgondolkodott pár percig, valószínűleg a fogdás hátrányait és előnyit latolgatta, majd megrántva vállát bólintott.
    - Benne vagyok.
   Kezemet felé nyújtottam.
    - Csináljuk - vigyorogtam, mire kezet ráztunk, ezzel megkötve a fogadást.
   Még olyan negyed órát, ha beszélgettünk, mire kopogtattak az ajtón. Harry felállt a székről, és kinyitotta az ajtót, mire pont az a személy dugta be a fejét, akit jelen pillanatban serpenyővel ütlegelve zavarnék ki a világból, hogy többé ne is lássam. Mögötte Liam és Louis leskelődött. Mosolyom azonnal lehervadt, és komor, már szinte semleges arccal néztem rá.
     - Mit akarsz? - vontam kérdőre unottan.
     - Izé... - kezdte. - Meghozták a kaját. Jöttök? - vakarta a tarkóját.
     - Persze - mosolygott Harry helyettem is. Az igazat megvallva, nekem semmi kedvem nem volt hozzá, még étvágyam sem volt. A tetejébe még az is közrejátszott, hogy nem akartam egy helyiségben lenni Zaynnel. Legszívesebben passzoltam volna, de tekintettel arra, hogy a többiek rendesek, nem akartam hisztit csapni. Ezért csak bólintottam.
     - Hé... - ragadta meg karomat finoman Zayn, ahogy el akartam haladni mellette. A többiek már le is trappoltak a lépcsőn, és a konyhába rontva kezdtek el fiús módon hörögni. Undorodó grimaszt vágva elrántottam ujjai finom szorításából karomat. Keze erőtlenül hullott vissza maga mellé, majd mintha egy kis csalódottság futott volna át arca vonásain.
     - Ne merj hozzám érni - sziszegtem fogaim közül, majd kiegyenesedve felszegett állal szegeztem neki a következő kérdést: Mit akarsz? - velem ugyanis nem packázhat.
     - H-Hát... izé... - dadogott, és tarkóját vakarászta fiús zavarában. - Én csak...
     - Te csak...?
     - Én csak... bocsánatot szeretnék kérni.
     Meglepetten felhúztam szemöldököm, de nem szóltam semmit. Hagytam, hogy tovább folytathassa. - Azt hittem... azt hittem, hogy te is...
     - Zayn, ha arra akarsz kilyukadni, hogy azt hitted, én is akarom, össze kell rombolnom a hitből felépített kártyavárad, ugyanis egy cseppet sem akartam! - Kezdtem ideges lenni.
     - Pedig eddig olyan jól megvoltunk...
     - Nem, Zayn, csak te hitted ezt. Egyáltalán nem voltunk meg jól eddig sem. Én egész idő alatt utáltalak, gyűlöltelek, de te ezt észre sem vetted, mert a felhalmozott pénzt, amit elkobozol másoktól, drogokra költöd, és minden egyes alkalommal be voltál állva, te szerencsétlen! - dorgáltam, csesztem le, és egyben még oktattam is ki. Egyáltalán nem volt hozzá türelmem.
     - De kérlek, Jen! Beszéljük meg - könyörgött. Szemei a remény halvány csillogását kezdték elveszíteni, de engem egy cseppet sem hatott meg. Még a bágyadt képe sem. Pedig valóban szarul nézett ki.
     - Nem - próbáltam megőrizni a hidegvérem, amennyire csak lehetett, majd mielőtt hátat fordítottam volna neki, belenéztem barna szemébe, mely mostanra már teljesen fakón bámultak a nagyvilágba. Nem tudom mit éreztem akkor. Talán egy kis megszánást, sajnálatot, vagy egyszerűen azt, hogy ő igazából nem olyan rossz ember, és még az ilyen emberek is érdemelnek szeretet. De ellenállva minden gondolatnak, érzésnek, újra kőkemény, áthatolhatatlan szívvel fordultam meg, és letrappoltam a fiúk után, hogy aztán röhögve kapjam fel a pultról a nekem szánt kajás dobozt.
     Az arab srác nem sokkal utánam csoszogott be a helységbe, de ez nem rontott el semmit. Miért is rontana? Ők mindig is egy társaságban voltak, még a megjelenésem előtt is, soha sem kellett egymás előtt zavarban lenniük. Azt nem tudom mit szoktak csinálni együtt. Akarom egyáltalán tudni? Hm, jó kérdés. Talán igen, talán nem. De ráérek foglalkozni ezzel akkor, mikor eléggé ismerni fogom őket. Zayn elvette az utolsó kajás dobozt a pultról, majd beállt Harry, és Louis közé, tőlem 2 emberrel arrébb. Én Niall és Liam között kaptam helyet, aminek nagyon örültem, hiszen életemben először nevettem úgy, hogy már szinte fuldokoltam, és úgy csapkodtam az asztalt, mint egy retardált fóka. Talán ez hiányzott eddig. Egy társaság, ahova tartozhatok, és ahol magamat adhatom.


Niall Horan



    - Emlékeztek arra a napra, mikor utoljára láttuk a családunkat? - kérdezte hirtelen Liam, összefolyó szavakkak, artikulátlanul beszélve. Egy sörös üveget tartott a kezében, melynek tartalmát már javában elfogyasztotta, és csak pár kortyot lötybölt az alján, majd néhány másodperc után kiitta mindet. Mindannyian felé kaptuk fejünket.
    - Miért ne emlékeznénk? - kérdezte Harry ugyanúgy összefolyó szavakkal. Nem ivott keveset ő sem, és hihetetlen, de egyedül Jen, és én maradtunk ki a piálásból. Kaja után Louis kivett pár sörös üveget a mélyhűtőből, mire értetlenül néztünk rá Jennel. Állítása szerint, " hidegen jobb". Ezzel ráhagytuk, és nem csoda, hogy már akkor visszautasítottuk a sörözést, hiszen Louis gusztustalan módon végig nyalogatta az üvegek száját, hogy még csak véletlenül se kerüljön a java máshoz.
    - Szerintem mindannyiunknak egy fájdalmas időszak volt, mire túl tudtuk tenni magunkat az elvesztésükön - szólaltam meg halkan, elmerengve az emlékekben. Nehéz beleszokni egy olyan környezetbe, ami elsőre teljesen más, és csak hirtelen kerültél oda, minden figyelmeztető szó nélkül. Kitéptek a nyugodt környezetedből, és tudod, hogy már semmi sem lehet a régi, hiszen a helyzet már teljesen reménytelennek látszik. Még ha próbálkoznánk is, akkor is halálra vagyunk ítélve.
    - Mindenkinek nehéz, de ha van aki segít, előbb - utóbb már nem olyan vészes - ránt vállat Louis, aki láthatóan még józanabb valamivel a többieknél. Meghökkentő, mikor már nem egyszer bebizonyította, hogy tud ő vedelni rendesen, ha akar.
    - Mit nyafogtok már itt? Ti választottátok ezt az életet! - szólalt fel Zayn felháborodottan. - Mindannyian hibásak vagytok!
    - Mintha te nem lennél az - dünnyögtem unottan, mire felém nézett.
    - Mit mondtál? - kérdezte.
    - Szerintem hallottad, csak azzal a kis agyaddal nehéz felfognod - húztam fel szemöldököm gúnyosan. Szúrósan rám meredt, majd száját újból szólásra nyitotta.
    - Jó, hallottam, de mivel én a góré fia vagyok, ezért én nem hibás vagyok, hanem alapból nyakig a szarban ülök, már születésem óta - tárta szét karját, majd újból húzott egyet az üvegben maradt sörből. Beszéde teljesen összefolyt, alig lehetett érteni amit mond, és mikor tudatosult bennem, mit eresztett szélnek, azonnal elképedtem, de semmit nem szóltam. Bizonyára igaz amit mondott, valószínűleg titokban akarta tartani, csakhogy ittas állapotban sok minden kicsúszik az ember száján. Még olyan is, amit mélyen elrejtve őrzünk magunkban. Mintha feloldódna, semmi sem szabna gátat neki, és szabad utat kapna a köztudatban.
    - Jó, erre majd akkor reagálok, mikor józan leszel - álltam fel, majd a széthagyott sörös üvegeket felkapva kitártam a bejárati ajtót, és a hatalmas szemeteshez lépve, - mely a kertkapunál kapott helyet -beledobtam az üvegeket, melyek bűzlöttek az alkohol szagától.
    - Nemár srácok - nyafogott Harry, mikor becsuktam magam mögött az ajtót. - Mindannyian tudjuk, hogy Jen egy pofátlan liba. Zaynen élősködik, ahelyett, hogy keresne magának egy lakást. A pénz meglenne rá - nevetett a saját "poénján". Az említett kikerekedett szemekkel méregette göndör haveromat, majd sértődötten megszólalt.
    - Ez övön aluli volt - állt fel, majd a szétrugdalt cipőkhöz lépdelt, hogy felvegye fekete bakancsát. Mikor felegyenesedett zöld kabátját magához vette, és feltépve az ajtót kirontott a csípős tavaszi hidegbe. Rendesen lehetett érezni azt a szellőt, ami beáramlott a nyitva hagyott ajtón át, ezzel együtt meg is borzongtam a hirtelen jött hőmérséklet változástól. Majd észbe kapva utána eredtem. A cipőmet felkapkodva magamra ráncigáltam a pulcsimat és a dzsekimet, majd becsapva az ajtót kirohantam a járdára. Bezártam a kert kaput, és jobbra balra nézelődve az utcában kerestem a zöld kabátos szőke lányt, aki feldúltan távozott néhány perccel ezelőtt. Végül pár háztömbnyire megláttam távoli alakját, amint sietősen szedi a lábát, és valahova tart. Valahova. Csak tudnám hova, hiszen semmi olyat nem néznék ki belőle, hogy ennyitől rögtön célba vegyen egy közeli bárt. Rendes lány Ő, tudom, hogy a kemény külső mögött egy törékeny, szeretetre éhező lány lapul.
    Nem gondolkozva utána eredtem, és közben azon járt az agyam, hogy talán most lenne itt az alkalom arra, hogy elvigyem Doncasterbe. Oda, ahol a családja várja. A tegnap este folyamán megkértem Harryt, - persze miután felvitte a szobájába Jent - hogy keresse meg a lány családját.

    " - Nem lesz belőle gondunk? - kérdezte ráncba szaladt homlokkal, és  teljesen látszott rajta, hogy kételkedik abban, ezt így biztosan nem tudja meg a főnök. Elnézett, feszengve megvakarta a tarkóját, majd tekintetét újra rám emelte. - Nem tudom, haver, hogy ez így jó - e - rázta a fejét. - Tudod, hogy a rendszerünk állandó megfigyelés alatt tartja az embereivel. Minden tevékenységünket látják amit, a gépen végzünk.
     - Tudom, Hazz - sóhajtottam. - De tudtommal kifejlesztettél egy olyan rencert is, ami úgy funkcionál, mintha elszigetelnénk a megfigyelőktől a tevékenységeket. Tehát nem látják mit csinálunk ezen a szaron - néztem rá párat pislogva, mire fejbe csapta magát. 
    - Basszus, tényleg - motyogta. Aztán pedig kezét elemelve arcától egy vigyor költözött arra, és máris pötyögni kezdett a laptopon, hogy aktiválja a kifejlesztett védőfalat. - Egyébként, miért is kell neked a családjának a címe? 
   Na most mi a frászt mondjak? Talán az igazságot. Az mindig nyerő. És értelme sincs a hazugságnak. 
    - Segítek Jennek, hogy a családjával újra egymásra találjanak, és megbeszélhessenek pár dolgot - feleltem, miközben a szám folyamatosan húzódott mosolyra. 
    - De, ő is tudja, hogy meg van tiltva a családdal, vagy barátokkal való bármilyen kapcsolatfelvétel, ugye? 
    - Persze, hogy tudja. 
    - Akkor miért? - értetlenkedett.
    - Ez amolyan... - kezdtem. - meglepetés a számára. Nem tud róla, hogy felveszem a kapcsolatot a családjával. Ez saját döntés... szóval nem tud erről - mutattam a laptopra, amin már megvoltak nyitva azok a speciális, vagy tudom is én milyen ablakok, amiken adatokat lehet megtudni emberekről. Az ember tipikusan elgondolkodna rajta, hogy vajon az ő adatai is megtalálhatóak-e a rencerben, és ez mindig csak találgatásokat szül. De hát, persze, hogy mindenkiről le lehet szedni bárhonnan adatokat. Még rólunk is. Simán. A XXI. századi technológia eléggé fejlett, szóval ne zárjunk ki semmit. 
    Harry csak sóhajtott egyet, majd halkan hozzátette. - Te tudod, haver. De aztán tényleg nehogy rajta kapjanak. Légy nagyon óvatos - javasolta, majd gyorsan leírt pár adatot egy kis lapra, amit a kezembe nyomott. Hálásan pillantottam rá.
    - Kösz, haver - mosolyogtam."


    Hi Everyone!
   Hát... elég durva késés volt ez. Az ígéretemet sem tartottam be, miszerint a téli szünetben felkerül pár rész, de hát, a suli... tuti, hogy mindenki ismeri ezt a problémát! És azt vettem észre, hogy soha nem elég 24 óra egy napra. Nincs időm mindenre. Egyszer bele fogok őrülni. De tényleg sajnálom / sajnáljuk. Nem, sajnos nem ígérhetjük, hogy  a kihagyások rendszeressége alább hagy. A kemény időszaknak csak a felén vagyunk túl, és még csak most jön a java. Jól jönne a támogatás. És szeretnénk kérni pár kommentet a fejezet alá, mert jó lenne tudni, hozzátok hogyan ér el a történet lényege. Tök mindegy milyet, jót, rosszat, bármilyen kommentet nagyon várunk! 
   (Ui.: az írói nevem megváltozott. Csak, hogy félreértés ne essék, ha egyszer másik nevet láttok, amivel felvállalom a történetet.)
Melissa xx


   
 Haligali! 
Sorry, a sok kihagyásért, nagyon sajnálom. Okokat nem szeretnék, mondani, mert hiába értelmetlen magyarázni. A sztori felkerült wattpadra is, ott is olvashatjátok mostmár. 
Uh und szűzanyám láttátok Zayn új dalat? ♡.♡ szerintem durván jó lett, und olyan jól mutatnak Gigivel😻.
Linci 🍟🍌

Ui:Előre is boldog szülinapot szeretnék kivánni az én kis banánomnak, Harrynek! 🍌❤🍌